A szavanna növényzete

A szavannát három fajta növényi övezetre tudjuk osztani, mindegyiknél más-más a növényvilág:
- erdős szavanna (4-8 méter magas fák)
- füves szavanna (2-4 méter magas fák)
- száraz szavanna
Erdős szavanna:
A száraz évszak hatodik-nyolcadik hónapjában is eléri a 900-1000 milliméter csapadékot. Erdeje összefüggő, de a lombjai nem zárnak túlzottan. Sok a tisztás, nem túl magas fái csak 4-8 méter magasra nőnek, még a legmagasabbak sem érik el a 40 métert. Törzsük általában görbe, a lombkoronájuk laza, ernyős, a kérgük durva. A levélzetük félörökzöld, kemény, különösen gyakoriak a pálmafajok és pillangósvirágúak. Gazdag aljnövényzetét a sok beáramló fénynek köszönheti, a nagyobb térségeken a fű megnőhet akár 2-3 méterre is, a sűrű fű nehezíti a közlekedést. A talaj humuszban gazdag vörösföld.
A száraz időszakban a fák lehullajtják a leveleiket, az aljnövényzet elsárgul, mivel ilyenkor a száraz fű miatt nagy az esély az "öngyulladásra" (villámlás, gyújtogatás stb.) ezért a fák vastag, vízzel felszívott, hámló törzseikkel védekeznek a nagy hő ellen. Sok faj magva csak a nagy hő miatt fog tudni csírázni.
Sok növénynek pedig csak a föld feletti része ég el, ezért az esősidőszak miatt újra meg újra képes kihajtani. Az erdős szavannában lényegesen kevesebb faj él a nagy hő és a szárazság miatt.
Füves szavanna:
Ahogy csökken a csapadék mennyisége 500-1000 milliméterre úgy el-eltünedeznek a facsoportok és a magas fűből már csak egy-egy magányos fa emelkedik ki, de a folyós részeknél felbukkannak erdős részek is még. A leggyakoribb fák erre a majomkenyérfa és az akácia. Ezeken a területeken a fűfajták az elterjedtebbek.
Száraz szavanna:
Itt a talaj gyakran sekély, a leggyakrabban mészkő alapkőzetű. A bokrok között pozsgás növények is feltűnnek.
Kép források: Wikipédia, majomkenyerfa.hu
Szöveg forrás: Wikipédia
Készítette: Korga Rebeka
Képi anyagot szerezte: Farkas Petra, Arany Anna
Szerkesztette: Arany Anna